2013. április 18., csütörtök

Két generáció szellemi összekapcsolása

Két generáció szellemi összekapcsolása 
Isten rejtett módon már ezen munkálkodik


Országh György

...Ez egy olyan mestermű - az atyák és a fiak szívének újra összekapcsolása - amihez speciális szolgálatot rendelt Isten: Illés szolgálatát. Nem véletlen, hogy Jézus földi szolgálata előtt is Illés szellemével és erejével kellett Keresztelő Jánosnak szolgálnia. Ott is két generáció kapcsolódott össze, ami több szinten is kibontakozott utána...

Isten egy rejtett munkát végez napjainkban: az atyák szívét a fiakhoz fordítja, és a fiak szívét az atyákhoz.

Neki az a célja, hogy ne átokkal verje meg a földet, hanem áldással árassza el. Ehhez elkerülhetetlen, hogy az első, vagy hamarabbi generáció szíve nyitott legyen az újonnan felemelkedő generáció felé, és igyekezzen segíteni a felnövekedésüket, és támogatni az elhívásuk betöltését. Ugyanúgy, az új generációnak is felelőssége, hogy tisztelje az atyákat - akik már előttük munkálkodtak Isten országáért.

Habár sok konfliktus és fájdalom, egyet nem értés nehezítette eddig ezt az Istentől való folyamatot. Azért kell, hogy Ő végezze ezt, mert magunktól képtelenek vagyunk rá.

Ez egy olyan mestermű - az atyák és a fiak szívének újra összekapcsolása - amihez speciális szolgálatot rendelt Isten: Illés szolgálatát. ("Nézzétek! Elküldöm hozzátok Illést, a prófétát, mielőtt az Örökkévaló nagy és félelmetes napja elérkezik. Illés az apák szívét majd a fiaik felé fordítja, a fiúk szívét pedig apjuk felé, hogy ne kelljen teljesen elpusztítanom a földet.” Mal 4:5-6 EFO) Nem véletlen, hogy Jézus földi szolgálata előtt is Illés szellemével és erejével kellett Keresztelő Jánosnak szolgálnia. Ott is az volt az Úr szándéka, hogy két generáció összekapcsolódjon, ami több szinten is kibontakozott utána. Jézus nem azért jött, hogy semmibe vegye a törvényt és a prófétákat, hanem azért, hogy betöltse. Igaz, nem úgy tette, ahogyan a törvényt tisztelő és a próféták szavaiban hívő zsidók addig képzelték. Habár sokan ellene is álltak, és ezért nem tudtak részesei lenni annak, amit az Úr akkorra készített, olyanok is voltak, akik örömmel fogadták Istennek ezt a munkáját.

Nem feltétlenül úgy fog történni
A két generáció összekapcsolása nem feltétlenül úgy fog történni, ahogy az "öregek" képzelték. Amikor az Úr a jövőre vonatkozó ígéreteket ad, akkor egyes részei szimbolikus prófétai üzenetként jelennek meg, mivel nem vagyunk alkalmasak arra, hogy mindent felfogjunk. Csak amikor bekövetkezik, akkor fogjuk látni azt, hogy Isten hogyan képzelte el a beteljesedést. Jézus megvilágította a tanítványainak, hogy sok mondanivalója volt még számukra, de akkor még nem tudták volna elhordozni. Isten királyságára vonatkozó tanításait is csak a feltámadása után mondhatta el, amikor negyven napig megjelent nekik. De még ezek után is volt részük meglepetésekben bőségesen - gondoljunk csak a pogányok megtérésére, és az azzal kapcsolatos megdöbbentő eseményekre, felkavaró helyzetekre. Újabb és újabb kijelentésekre volt szükség ahhoz, hogy az Úr apostolai ne az akadályozói legyenek az Úr aktuális munkájának, hanem a támogatói.

Mindazáltal nem az általuk kapott kijelentések határozták meg, mit szabad tenni az újaknak. Antiókhiában a legtermészetesebb módon hirdették az evangéliumot a pogányoknak is az üldözés elől odáig menekült hívők - és az Úr keze velük volt. Nem kértek engedélyt a jeruzsálemi apostoloktól és vénektől, sőt a "meglátásukat" sem kérdezték meg. Csak hirdették, és az Úr cselekedett.

Ez persze nem támasztja alá azt, hogy a fiatalabbaknak mindent a saját fejükre hallgatva kell tenniük. Jó dolog tanácsot kérni, viszont az Úr tüzét nem szabad megoltani azzal, hogy kivárjuk, hogy az előttünk levő generáció is rájöjjön, hogy az Úr már rég továbblépett a saját kereteiken. Mi hát a jó hozzáállás? A válasz a szív helyes viszonyulásában keresendő.

Az Úr által kialakított kapcsolatok
Amikor az Úr a szíveket fordítja egymáshoz, akkor nem félelem által meghatározott kapcsolatokat alakít ki. Azok a kapcsolatok, amikre Krisztus vágyik, a felépülést szolgálják (lásd Efézus 4, a kapcsok és kötelek szerepéről). Azt is egyértelműen tudjuk a Szentírásból, mi az, ami ezt a felépülés garantálja:

"Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít." (1 Kor 8:1)

Az eddigi tapasztalatok, amit az első generáció átélt, csak akkor lesznek hasznosak a fiatalabbaknak, ha egyértelműen szeretetben adják át. A szeretetet nem lehet nem felismerni. Ha pedig hiányzik a szeretet, akkor fölösleges bizonygatni, hogy márpedig ott van az. Itt csúszott el sokszor a tapasztaltabbak szolgálata azok felé, akik az elhívásuk betöltésére készültek. A felfuvalkodottság úgy bűzlik, mint egy hosszú vándorútról érkezett ember levetett cipője, vagy zoknija.

Ezeknek az embereknek egy egyszerű lábmosásra van szükségük, ami azt jelenti, hogy jól teszik, ha elfogadják mások korrigálását. "Ha nem moslak meg, nincs közöd hozzám." Ez a lábmosás sem egy arrogáns rendreutasítás, hanem ahogy Jézus tette: felsőruháját levéve, a lábukhoz lehajolva mosta le róluk az utca porát és szagát, ami a házban ülőket mindaddig zavarja, amíg ez nincs rendbe hozva. Te talán nem veszed észre, mert hozzászoktál a saját szagodhoz, de hidd el: mások csak a tisztelet miatt nem szaladtak még ki onnan, ahol vagy. De egy idő után ők sem fogják bírni.

Ha pedig már átélted, hogy elszaladtak tőled, és esetleg ők sem szeretettel fejezték ki ellenérzéseiket vagy ellenvéleményüket: itt az idő könyörögni, hogy Illés szolgálata megismétlődjön... Fordítsa vissza az Úr a szíveinket egymáshoz, mert Ő jön, és az alapján fog cselekedni, amit lát. Nem átokkal akarja megverni a földet, hanem áldást akar árasztani rá. Ez ott történik meg, ahol egységben lakoznak az atyafiak.

A "véneknek" is van szerepük
Visszatérve a "vének" szerepéhez, azzal kell pontosítanom magamat, hogy a Jeruzsálemben levő apostolok és vének volt, amiben instrukciókat adtak az utánuk következőknek. A Mózes törvényével riogatók szolgálatára reagálva Pál és Barnabás Jeruzsálembe mentek, hogy ott kapjanak egyértelmű véleménynyilvánítást: szerették volna tudni, hogy ezzel Péterék is egyetértenek, vagy nem. Nem értettek egyet, sőt egyértelműen elhatárolódtak a téves szolgálat és az evangélium igazságától eltérő látás képviselőitől. Ezzel együtt röviden leírták, mitől tartózkodjanak a pogányok közül megtértek.

Jakab egy prófécia beteljesedésével magyarázta a pogányok megtérését, amit a Szent Szellem világított meg ott számukra. Nagyon jó látni azt a lelkületet, amit Péter és Jakab apostolok tanúsítottak azok felé, akik számukra szokatlan módon élték meg Isten királyságát:

"És semmi különbséget sem tett köztünk és azok között, mert a hit által tisztította meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?" (Péter szavai, ApCsel 15:9-10)
...
"És ezzel egyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, aki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden Ő cselekedeteit. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez..." (Jakab szavai, v.15-19)

Egyrészt Péter szavait szeretném kiemelni: nem látott különbséget maguk között és az újak között, akik közel sem olyan formában élték meg a hitet, mint ők. Másrészt pedig az volt a célja, hogy ne tegyenek rájuk fölösleges igát, fölösleges elvárásokat. Az ilyen elvárások sokszor olyanok, amit az "öregek" hiába szeretnek képviselni, sokszor nekik maguknak is csak harcot, terhet, nyűgöt jelent. Még ha vannak is "eminens" keresztények egy-egy jónak tűnő szokás megtartásában, mások titokban csak a kárhoztatást gyűjtik magukban, a mérce hiányos teljesítése miatt, és az "eminensek" iránti ellenszenvet. (És bőven van lehetőségük megedződni a megbocsátás terén...) Semmi szükség erre, mert ezzel csak azt érjük el, hogy Isten gyermekei már jó hamar "megfáradtak és megterheltek" lesznek.

Itt vannak Jakab példamutató szavai is: Isten mindig is jól tudta, hogy Ő mit csinál... (parafrázis tőlem). Tehát Isten keze munkáját akarta meglátni, és észre is vette, ezért azonnal elismerte Isten hatáskörét, és nem vette ki onnan ezeket az embereket és eseményeket. Amit mégis megüzent az új embereknek, azt a célt szolgálta, hogy feltérképezze azokat a szellemi pontokat, amelyek az ottani hívőknek a legnagyobb veszélyt jelentik az újonnan kapott királysági életükre nézve. (A vérevés, a bálványáldozatok és paráznaságok az ilyen pogány városok jellegzetességei voltak, amelyek az ellenség erődítményeibe és fogságába vezető csapdákat jelentették.)

Pál összekötő szerepe
Csak hogy tovább fokozzam az egymás iránti tiszteletet: Pál, akit a két generációt összekötő szolgálónak látok, ellenvetés nélkül fogadta mindezeket a szeretetben kapott apostoli rendeleteket, és továbbította a gyülekezetnek. Mindazáltal, amikor később már ő maga is apostolként szolgált a korinthusi hívők felé, egy kifinomultabb magyarázatot adott azok elé a hívők elé: a bálvány semmi és a bálványáldozat is semmi - viszont ha valaki, akinek erőtlen a lelkiismerete, felhívja erre a figyelmet (hogy ez "bálványáldozati hús"), akkor annak az embernek az érdekében tartózkodnak annak megevésétől a hívők, hogy ne botránkoztassák meg, és ne essen csapdába az erőtlen lelkiismerete miatt. (lásd: 1 Kor 8 és 10 fejezetek.) A motiváció: a szeretet. Szeretettel törődött az antiókhiai hívőkkel, amikor Jeruzsálembe ment megvédeni az evangélium tisztaságát. Szeretettel fogadta az apostolok instrukcióját, és adta tovább a hívőknek. Egyébként a később Korinthusban indult gyülekezet sokkal inkább a Pál által kapott bővebb kijelentésekre épült, így náluk egy bizonyos fokú érettségre jutás után természetes volt, hogy részben másként tanított erről a témáról - míg az antiókhiai helyzetben az akkori egyszerűbb üzenet volt a legjobb megoldás az elsősegélynyújtásra.

Felismerni a korlátainkat
Nem tudom kihagyni azt a történetet, amikor viszont maga Péter sem volt a helyzet magaslatán, és a galáciai hívőknek jó kis fejtörést okozhatott képmutató viselkedésével, amikor Jakabtól megérkeztek az emberek. Elkülönült a pogányoktól - egy törvényi elvárás teljesítését imitálva. Ugyanis előtte még együtt evett a pogányokkal. Ezek szerint Jakab sem jutott el minden megvilágosodásra ezzel az egész témával kapcsolatban, ha maga Péter is tartott egy lehetséges konfliktustól Jakab embereivel találkozva. (Gal 2:11kk) Azt olvassuk itt, hogy Pál kénytelen volt a nyilvánosság előtt leleplezni ennek a magatartásnak a hamisságát, a pogányokból lett hívők érdekében. Ez is egy speciális része volt Pál összekötő szerepének: ahol nem építő módon alakult volna a kapcsolat a két generáció között, ott nem hagyta szó nélkül, hanem bátran cselekedett, hogy Isten terve és munkája ne szenvedjen kárt. Lehet, hogy Péternek ez akkor és ott fájdalmas volt, de hosszú távon Krisztus testének az épülésére szolgált.

De vajon elvárható volt Pétertől vagy Jakabtól, hogy ebben mindent világosan lássanak? Pál azt írja a Galata levélben (Gal 2:7-9), hogy Péterékre a körülmetéltek (zsidóság) felé való szolgálat volt rábízva, ő maga pedig a körülmetéletlen nemzetek apostola volt. Talán ebben a helyzetben Péter túllépte a küldetése határát, és fölösleges volt azon a helyen vendégeskednie, ahol Pál szolgált a pogány galáciabeliek között. Persze az sem elképzelhetetlen, hogy a zsidók és nem zsidók közötti jó kapcsolat ápolása volt Péter szívén, hogy Krisztus teste ilyen módon is épüljön, de az biztos, hogy ő maga nem volt kellőképpen felkészülve erre. Nagy tanulság.

Ha néhány ránk vonatkozó tanulságot akarunk levonni mindezekből, az egyik az, hogy sem az első generációnak, sem a második generációnak nem szabad túllépnie a küldetése határát. Soha nem vezet jóra, ha azt gondoljuk magunkról, hogy mi tudjuk igazán a dolgokat. Ha az ifjabbak gondolják ezt, általában lenézik az idősebbeket, hogy azok már úgyis le vannak maradva. De ez nem igaz, mert ott vannak az Istentől kapott ígéreteik, amikkel valószínűleg még tovább is látnak, mint a fiatalok. A másik oldalról pedig, ha az idősebbek gondolják azt, hogy ők mindent jobban tudnak, akkor figyelembe kell venniük, hogy semmit sem tudnak elég jól - különben Isten nem támasztott volna következő generációt, hanem egyedül általuk megoldott volna mindent...

Egymásra vannak utalva. Itt kezdődik az atyák és a fiak szívének egymáshoz fordulása, hogy ezt elismerjük mindannyian.

A teljes cél eléréséhez a teljes képet kell látni
Vajon ez azt jelenti, hogy addig el sem kezdhet munkálkodni az új generáció, míg az öregekkel nem vergődnek zöld ágra? Szó sincs erről. A virágnak nem lehet megtiltani, hogy nyíljon, viszont a teljes kertet nem fogjuk csupán az új hajtásokból látni. Isten ültetett egy kertet. Ha meg akarjuk győzni a hitetlen embereket, hogy Jézus az Istentől küldött Messiás, akkor láthatóan és hitelesen szeretnünk kell egymást (lásd: Ján 17:20-26). Ez az egymástól legjobban különböző nemzedékek között lesz a legnyilvánvalóbb. És ennek a hiánya is ezen a területen a legszembetűnőbb.

Ezt a fő területet célozza meg Isten, amikor Illés szolgálatát teszi fontossá. Nem kis kihívás elé állít, hanem nagy kihívás elé - mert a tét is nagy. Vagy azzá lesz Krisztus egész teste, amire rendeltetett, hogy egyetlen testként képviselje a Fej, Krisztus akaratát és személyét, vagy pedig kudarcot vall ebben, és nem mutatja be hitelesen Krisztust. Ezt az állapotot egyre kevésbé fogja eltűrni az Úr, és ezért helyezi átok alá azt a "földet", ahol ez nem történik meg - mert Ő megérdemli, hogy hitelesen mutassák be őt, és ezáltal Hozzá találjanak azok az emberek, akikért Ő meghalt, a vérét adta. Nem akarja hogy hiába legyen a szenvedése ezekért az emberekért. Lehet, hogy a szorgalmas, odaszánt munkálkodásunkkal, és a legújabban kapott látásunk megvalósításával el tudunk érni valahány embert; de annyit, amennyit az Úr szeretne, csak az Ő teljes látása szerint fogunk tudni. Márpedig részleges az ismeretünk és részleges a prófétálásunk. Még mindig egymásra vagyunk utalva, hogy ha az egész várost, az egész országot, stb. el akarjuk érni. Ha az Úr vágyaiért ég a szívünk, ennél alább nem adhatjuk.

Lehet, hogy Miskolcon még távolnak tűnik egy ilyen közeledés. (Lehet, hogy máshol is.) Ráadásul az egység kifejezésére történő szervezeti szintű próbálkozások sem hozták el a várt gyümölcsöt. Nem is fogják addig, amíg nem értjük meg, hogyan működik. A szívben kezdődik mindez. Ha az atyák tényleg komolyan veszik a fiakat, a fiatalokat, és megengedik nekik, hogy a saját meglátásaik szerint tevékenykedjenek, sőt elismerik Isten munkálkodásaként (amit Isten mindig is jól tudott...), a fiatalok pedig nyitottan hallgatják az előttük járó generáció szívből jövő jó tanácsait, örömmel véve a prófétikus meglátásokat, ígéretek, amit még azok kaptak; nem beszélve az egymás iránti kölcsönös tiszteletről, szívből jövő, képmutatástól mentes szeretetről, akkor valami igazán nagy kezdetnek lehetünk majd a szemtanúi. A falak úgy fognak leomlani a láthatatlanban, hogy annak komoly külső megnyilvánulásai lesznek. Olyan áldások szabadulnak majd fel, amire régóta vártak az öregek, de bizonyos falak, szemléletbeli akadályok, visszatartottak. A hitetlenek pedig elkezdik meglátni, megérezni azt a valódi egybetartozást, nem elsősorban mint szervezeti egységet, hanem azt az utánozhatatlan szeretetet, amit csak Isten adhat, és elkezdenek vonzódni ahhoz az Istenhez, akit meglátnak a szellemi szemeikkel. Ennek az újonnan felálló testnek, amelyben végre nincsenek elvágva egymástól a testrészek, hanem egészségesen szolgálják ki egymást, és így hitelesen mutatja be Krisztust, a dicsősége a legnagyobb sötétséget is áttöri majd. Ez a cél.

Krisztus testét hívja Ézsaiás által a prófétai szó:

Kelj fel és tündökölj, hiszen elérkezett világosságod, és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!

Nézd, bár a földet sötétség borítja, és a népeken sűrű homály terpeszkedik, de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága, és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.

Világosságodhoz nemzetek gyűlnek, királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.

Nézz föl, és tekints körül! Lásd, mind hozzád jönnek, köréd gyülekeznek! Fiaid ezek, akik messziről jönnek, és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak! (Ézs 60:1-4 EFO)

Ha mindannyiukat látni akarjuk, hogy az Úrhoz jönnek, akkor össze kell kapcsolódnia a két nemzedéknek, szívben, szeretetben.

~¤~