Prófétai látás Miskolcra, 2012 november
Országh György
Nagy szeretettel, és féltő szívvel szeretném megosztani veletek, amit az Úr mutatott, a Miskolcon élő és munkálkodó kereszténységgel kapcsolatosan. Nem tartom magamat bárki másnál szellemibbnek, vagy bármilyen szempontból jobb kereszténynek. Jó érzés tudni azt, hogy egy vagyok közületek. De azért írok le prófétai üzeneteket, mert az Úr arra hívott, hogy előtte álljak, és szót halljak a szájából. Amit tovább kell adnom, azt elmondom és leírom.
2008-ban egy imádkozás alkalmával a miskolci kereszténység helyzetével kapcsolatban kérdeztem az Urat. Azt szerettem volna, ha nem az én szemeimmel, hanem az Úr szemeivel láthatnám a testvéreim, a keresztény gyülekezetek, vagyis a saját népem állapotát, és tudhatnám az Úr gondolatait. Mindezt úgy osztom meg veletek, hogy tisztában vagyok azzal, hogy rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás (1 Korinthus 13:9). Ez csak egy szelete annak, amit az Úr mond és gondol a népéről. Ima közben Jézust láttam, és elégedetlenséget és szomorú haragot láttam az arcán. Majd a következőt mondta:
"Nem gyárakat akarok látni, hanem kerteket."
Ezután a kijelentés után sokat gondolkoztam, hogy mi mindent jelent ez, és azt tapasztaltam, hogy sok mondanivalója van az Úrnak azzal kapcsolatban, hogy milyennek akarja látni, és hogyan fogja átrendezni a népének az életét. Ebből a legfontosabb: a mesterséges működésből természetes, azaz igazi életszerű életformába fogja átvinni. Az első emberpár is egy csodálatos kertbe lett helyezve, ahol nem üzemszerűen folyt a termelés, hanem Isten folyamatos áldásával burjánzott az élet, nekik pedig ezt kellett őrizni és gondozni. Számomra egyértelmű, hogy az Úr a keresztények életében a kertek helyreállítása érdekében le fogja bontani azokat az üzemeket, gyárakat, amelyek elfoglalják a helyet az Ő gyönyörűségére szolgáló kertek elől, vagy akár csak szennyezik a levegőt.
Néhány évvel később (2011-ben) megismertem egy könyvet, és lehetőségem nyílt a lefordítására (Frank Viola: A gyülekezet újragondolása), amelyben sok olyan hasznos, biblikus gondolat van, ami a magyarországi kereszténység számára még elég újszerű, vagy legalábbis sok helyütt nagyrészt csak elméleti szinten ismerjük ezeket a dolgokat. Alapvetően egy nagyon gyakorlatias szemlélettel tanít a házankénti összejövetelről, mint az igazi, életszerű gyülekezeti lét alapvető formájáról, és az ezt támogató igazi testvéri légkörről. A könyv mondanivalója csak megerősítette számomra azokat a gondolatokat, amiket a fenti, 2008-as kijelentés alapján kezdett kifejteni az Úr.
Idén (2012) az utóbbi hónapokban ismét kaptam néhány kijelentést ugyanebben a témában. Nagyon szeretem Miskolcot, és az itteni testvéreimet, ezért különösen örülök annak, hogy az elmúlt években lehetőségem volt több közösségben is szolgálni és közösséget gyakorolni, hosszabb-rövidebb ideig. Idén nyáron, amikor szellemben a miskolci kereszténység felé fordította az Úr a tekintetemet, az Ézsaiás könyvéből mutatta az aktuális akaratát Miskolcra nézve. Ennek az értelmében imádkoztam Isten népéért, és most azt kaptam, hogy osszam meg veletek:
"Figyelj rám népem: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
Mert kijön helyéről, hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket. A föld pedig felmutatja a megöltek vérét, s nem rejti el többé a meggyilkoltakat."
(Ézsaiás 26:20-21 Egyszerű Fordítás)
Az van bennem, hogy több szinten is meg fog valósulni ez a város életében. Jelenleg az Isten népére vonatkozó üzenetet osztom meg veletek, mert ezt mutatja a Szent Szellem.
Átmeneti időszak
A miskolci kereszténység számára egy átmeneti időszak van kiszabva. Sok viszontagságon, nehézségen mentünk keresztül. (Tudom, hogy nem csak Miskolcon igaz ez, de jelenleg a mi városunkkal kapcsolatban van bennem ez az üzenet elsősorban.) Ezek között a nehézségek között sajnos nem csak külső, vagy szellemi hátterű támadások voltak, hanem a saját hibáinkból és vétkeinkből fakadó belharcaink is nehezítették a helyzetet, terhelték a légkört. Még akik menteni akarták a helyzetet, ők is belesodródtak ezekbe a viszályokba, egymásnak akaratlanul is sérelmeket okozva - vezetők és vezetettek egyaránt. Ez alól sajnos én sem vagyok kivétel, de amit jó lelkiismerettel tudtam, azt igyekeztem megtenni a testvéri viszony rendezése érdekében. Tudom, sokan mások is így vannak ezzel.
Az eddigi törekvéseink ellenére sem emelkedett vissza még a miskolci kereszténység abba a korábbi állapotába, amelyben győzelemről győzelemre haladtunk annak idején. Sokkal mélyebben húzódó sebek, sérelmek és egyéb problémák várnak orvoslásra, az eltávolodott testvéri szívek egymásra találására. De az az igazság, hogy ezt magunktól nem tudjuk teljesen helyrehozni. Próbáltuk, de nem megy. Olyan falak, félelmek, "biztonsági rendszerek" épültek ki, amelyeket már csak az Úr láthat át teljesen. Vannak, amiknek egyáltalán nem örül. Vannak olyan területek, amelyek nem maradhatnak úgy, ha újra egészségesek akarunk lenni. Vannak olyan bűnök, amik nem fognak rejtve maradni, sokkal súlyosabbak, mint amit e föld elszenvedhetne. Még szentek és próféták vérét is ontották, és az Úr szavára egyszer csak felfedi a föld a megölöttek vérét. Természetesen nem fizikai értelemben történtek "gyilkosságok", de mindannyian tudjuk az Úr legközelebbi barátjának az apostoli tanítását: aki gyűlöli az atyjafiát, az mind embergyilkos.
Az Úrnak az a szándéka, hogy ebben a rövid időszakban, néhány hónapban, ne a nyilvános szolgálatok legyenek a jellemzőek a kereszténység életére, mert az Úr meg fogja tisztítani és át fogja rendezni a gyülekezetek és közösségek életét, ahogy ez el is kezdődött már, és ezt nem fogja bírni elhordozni a kereszténység, ha nyilvános szolgálatokban mozog. A házi közösségek ideje jött el, és erre buzdít most az Ézsaiás könyvének próféciája is: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
A házi közösségek egy őszintébb, közvetlenebb légkört hordoznak, ahol a megtisztulás nyugodtabb, biztonságosabb körülmények között tud végbemenni. Szintén János tanítja: Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. (1 Ján. 1:7-9)
Biztatásul helyezte a szívemre a Szent Szellem azt az üzenetet is, amely arra utal, hogy az elkerülhetetlen ítélet lefolyása után milyen életforma lesz jellemző a népre, amikor visszavezeti őket az Úr az elhívásuk helyére: A Babilonba hurcolt zsidóknak ezt üzente Jeremiás által: Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket. (Jer. 29:12-14)
Azért imádkozom, hogy az előttünk álló hónapok legyenek telve Isten intenzív keresésével, teljes szívünkből. Ne feledjük: ha mi ítéljük magunkat, akkor nem ítéltetünk el. Az Úr lehetőséget ad arra, hogy minél rövidebb legyen, és minél kevesebb mozzanatból álljon ennek az átrendező ítéletnek az időszaka. De ha ítél is az Úr, azzal csak tanít bennünket. (lásd 1 Kor. 11:31-32)
Meddig tart ez?
A prófétáknak szóló egyik fő kérdés az, hogy "Meddig tart ez?" (Zsoltárok 74:9) De ahogy Ézsaiás is feltette ezt a kérdést az Úrnak az egyik legismertebb prófétai élménye során (Ézsaiás 6), csak azt a választ kapta, hogy addig, amíg a városok pusztán maradnak lakos nélkül, sőt a megmaradó tizedrész is elpusztul, de ahogy a kivágott fának megmarad a törzse, úgy azoknak az embereknek a maradéka is szent mag lesz. Nem tartom érvényesnek az "elpusztulást" a miskolci helyzetre, maximum a már említett "üzemi" működésekre nézve, de az Úr menetrendje sokszor hasonló. Ebben a konkrét helyzetben sincs bennem pontos időmeghatározás, de amit biztosan tudok: addig tart ez az átrendezés, amíg az Úr el nem éri a célját: az akadályt jelentő gyárakat, gépies keresztény működéseket kimozdítja a helyéből, hogy helyt adjon az Őáltala plántált kertek nyugodt fejlődésének, kibontakozásának. Ahhoz, hogy egyes nagy, erőteljes építmények mind elmozduljanak, esetleg az emberileg bebiztosított rendszerek elkerüljenek, ahhoz akár több hullámban is szükség lehet arra a megrázásra, "földrengésre", amit ilyenkor az Úr használ. (Zsid 12:26-29) Megrengeti a mozdíthatókat, hogy a valóban rendíthetetlen, mennyei dolgok kapjanak helyet. Miért nem egyszerre történik mindez? Akár egyetlen nagy földindulással is elintézhetné az Úr, de ő még az ítélet közben is kegyelmes, kíméletes. Igen, ő kegyelmet, ítéletet és igazságot cselekszik e földön, mert ezekben telik kedve (lásd Jeremiás 9:24). Azért teszi így, hogy ki-ki észrevegye a tennivalóját az Úr átrendező munkájában, és felkészüljön a változásokra, változtatásra, Isten céljait kiszolgálva.
Amikor megjelent Illésnek a Hóreben, akkor szélvihar, földrengés és tűz ment az Úr előtt. Az Úr módszeresen takarítja az utat maga előtt. De a végén egy halk és szelíd hang hallatszott: "Mit csinálsz itt Illés?"
Illés a barlangban volt, amíg az Úr haragja elvonult. Habár ő azért, mert először menekült, mert ember ijesztett rá (Jézabel), később az Úr angyala küldte az "ereje felett való útra", mi most az Úr figyelmeztetésére a saját helyreállásunk érdekében legyünk óvatosak. A végén pedig megszólal a szelíd, halk hang, amit tisztán hallott Illés, és amely által az Úr még erőteljesebben állította a szolgálatba, mint azelőtt, és a mennyei terv teljes véghezvitelére ki lettek jelölve a küldetésének a továbbvivői (lásd 1 Királyok 19).
Hiszem, hogy a harag elvonulása után Isten kegyelméből mi is készen fogunk állni, hogy tisztán halljuk az Úr hangját, és újra beállítson bennünket az Ő munkájába, az Ő mennyei terve és látása szerint, sőt másokat is szolgálatba fog állítani, olyan szolgálókat, akiket eddig nem láttunk, vagy alig láttunk nyilvánosan szolgálni. Végső soron azért teszi ezt a mi Urunk, hogy Krisztus Teste, Istennel járva ismét győzelmesen szolgáljon, és ismét hiteles tanúbizonysága legyen Jézus Krisztusnak.
- - -
