Házi közösségek:
Országh György
A KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY
Amikor megtértem, abban a gyülekezetben a közösségi élet gyakorlatilag házi közösségként működött, tele szeretettel, Isten jelenlétével, közvetlenséggel, ajándékok szabad működésével, és olyan légkörrel, ami mindenkit aktivitásra szabadított fel és buzdított. A vezető odafigyelt, hogy Krisztusban növekedjünk, az esetleges félrecsúszások a szeretet légkörében voltak korrigálva. Emellett a helyi gyülekezet minden házicsoportja számára voltak tanításra szentelt közös alkalmak is (ezeket "nagyközinek" hívtuk, a rendszeres házi öszejöveteleket pedig, ahol a valódi közösségi élet folyt kis csoportokban, "kisközinek"). Valamint az országos gyülekezettel évente egy-két alkalommal voltak még nagyobb összejövetelek. Tele volt élettel és fejlődéssel ez a gyülekezet akkor. Élmény volt abba a közösségbe tartozni!
Később az innen indult missziós munka által létrejött gyülekezet kezdetben szintén egyfajta házi gyülekezeti formában indult, viszont már akkor az volt az elképzelés, hogy a közismert, istentisztelet-központú formát alakítjuk ki. Hamar kialakult ez is, de azért házicsoportok is működtek. Ezeknek változó volt a légköre. Jó dolgokat tapasztaltunk Istent keresve, de azokban a házicsoportokban, amelyekben az évek során részt vettem, már nem ugyanazt a virágzó fejlődést lehetett tapasztalni. Többféle hiba is hátráltatta ezt. Családok magánéleti problémáiban nem tudott kellő mértékben segíteni más tapasztalt testvér a gyülekezetből, és ez sokszor ráterhelődött az alkalom légkörére; a házicsoportra járás kötelezővé volt téve, és emiatt néhány fiatal görcsösen ült ott; egy másik társammal voltunk a vezetői ennek a házicsoportnak (ő is családi problémákkal küszködött ráadásul), és egyikünk sem tudta egészséges szemlélettel ellensúlyozni a szellemi felszabadultság hiányát, csak hosszan beszéltünk, amivel mindig egyikünk volt a középpontja az alkalomnak. A dicsőítés és imádkozás is ugyanígy telt, és mindez csak stabilizálta ezeket az állapotokat. Viszont volt egy-egy olyan alkalom is, amikor nagyon felszabadultan mentünk haza egy jó beszélgetés után. De ez inkább a ritkább kivétel volt.
Összességében a házicsoport a gyülekezeti élet alárendelt részének volt tekintve, ezért nem is volt kellő mértékű motivációnk arra, hogy ott egymás között, együtt Istent keresve, egymásnak segítve jussunk el a különböző természetű problémák megoldására, hanem az istentisztelet igehirdetésében, esetleg a pásztorral való lelkigondozó beszélgetésben bízva engedtük el a problémákat. Ha a pásztor esetleg már foglalkozott valamelyik testvérrel és problémával, azt nem igazán tudtuk ott a házicsoportban, ezért a problémakezelést nem is annyira a mi dolgunknak láttuk, így egyre kevésbé volt jellemző, hogy egymás terhét hordoztuk volna. Más házicsoportok más sajátos problémákat hordoztak, de mivel mindenhol a hétvégi szolgálathoz és a pásztor tanácsához kötődtek a fő elvárások, ezért nem tudtak már egészséges irányba tovább fejlődni. Későbbiekben már a házicsoportok a panaszok kiöntésének, megbeszélésének a helyévé váltak, volt ahol a gyülekezeti szintű szolgálatból való kiszorítás, aránytalanságok miatt, vagy a tekintélyben működő presbiteri vezetés hibái miatt. Így a gyülekezeti status quo elleni mozgolódás terjedésének a megakadályozása miatt úgy döntött a vezetőség, hogy megszünteti a házicsoportokat. Nem gondoltak bele, hogy a problémák megoldása nem a megszüntetés lett volna, hanem egy gyökeres változás a gyülekezeti élet és szemlélet terén.
Azért gondolom, hogy nem volt hasztalan mindezt leírni a saját gyülekezetemben tapasztaltakról, mert ahogy hallottam, más gyülekezetekben is egyeznek a tünetek. Még ha van is házicsoport rendszer, ahol az emberek szeretnek találkozni, beszélgetni, együtt imádkozni, ezek a közösséggyakorlások az "igazi" gyülekezeti élethez képest alárendelt szerepe van, és kevés lehetőségük van jó gyümölcsöt teremni, vagy akár éppen hogy rossz gyümölcsöket teremnek. Ennek az egyik szélsőséges, de sajnos gyülekezettől függetlenül általános példája az, amikor a házicsoport (illetve maga a házicsoport vezető) azt a szerepet kapja, hogy a pásztor aktuális látását ismételje, sulykolja az odajárók fejébe. Ez még az előbb írtaknál is károsabb eredményekkel tud járni. Valahol egy gyülekezetben azért zártak ki valakit az egyik házicsoportból, mert meg merte mondani, hoyg nem feltétlenül ért egyet mindennel abból, amit a pásztor képvisel. Azonnal tévtanítónak kiáltották ki, és hazaküldték. Az indoklás arról szólt, hogy "XY (a pásztor) a mi apostolunk és prófétánk!" és hogy a házicsoportvezetők lojalitása megingathatatlan. De a történet itt nem ér véget, ugyanis ugyanez az ember, akit kizártak, nem sokkal később saját gyülekezetet alapított, és akiket először lelkesen fogadott, azokat, ha valamivel nem értettek egyet a látásában és a szolgálatában, azokat szépen sorban egyszerűen kizárta az újonnan alapított gyülekezetéből. Ehhez hasonló gyümölcsök várhatók a beteges gyülekezeti életben szocializálódott embereknél, ha korábban nem volt lehetőségük szeretetteljes légkörben megismerni és megélni a testvéri közösséget.
Az első gyülekezetben tapasztaltak után jóval később, egy imacsoportból alakult egy önálló háziközösség, és itt volt lehetőségünk kialakítani azt a légkört, ahol mindenki fejlődhetett az ajándékok használata terén, sőt a szolgálatában. Sokkal jobban ismertük egymás problémáit, és itt már sokkal jelentősebb volt az egymásért való imádkozás, és egymás terhének a hordozása gyakorlati szinten is, szeretetben. Itt sem újonnan megtérő keresztények voltak, és egy idő után azt az útmutatást adta az Úr, hogy engedjem el őket, hogy önállóan éljék tovább a közösségi életet. Erről egy alkalommal nagyon meggyőzött bennünket a Szent Szellem. Ők is készen álltak erre, és nekem is akkor már elkezdett formálódni a gyülekezetek közötti, szélesebb körű küldetésem. Nagyon szerettem ezt a csoportot, most is szeretem őket.
Az utóbbi időkben az Úr olyan utakon vezetett, hogy egy-egy vendégszolgálat, baráti meghívás által lehetőségem volt betekinteni más házigyülekezetek életébe is, és beszélgettem velük a tapasztalataikról. Az, hogy az Úr használja őket abban is látszik, hogy új érdeklődők látogatnak el hozzájuk, olyanok, akik szokványos gyülekezetbe nemigen mennének el. Én pedig most két család baráti összejövetelein élem meg a közösségi életet - ami a mi családunk és egy másik. A közvetlen légkör igazi lehetőséget nyújt a közösségi élmény megélésére. Emellett sokszor van, hogy a találkozónktól független, hosszúra nyúlt egyéni beszélgetéseink jelentik a legtöbb áldást. De ez így természetes.
- - -
- - -
Néhány kérdés, ami talán benned is felvetődött már, vagy a fentieket olvasva felvetődhetett:
- Miben jelentek alternatívát a házigyülekezetek, a megszokott "rendes" gyülekezetekhez képest? Hogyan működnek?
- Hogyan lenne lehetséges a mostani, szokványos formában működő gyülekezetekben ugyanilyen légkört kialakítani? Lehetséges egyáltalán?
- Csak a házi összejöveteleknek van jelentősége, vagy van más is, ami fontos lehet a hívők közössége számára?
- A házigyülekezetek életében van valamilyen szerepe a szolgálati ajándékoknak?
- Milyen bibliai minta az alapja a házi gyülekezeteknek?
- Mit lehet tenni annak érdekében, hogy tényleg Jézus legyen a középpontban?
Ezekről és hasonló kérdésekről szeretnék személyesen beszélni, és lehetőség szerint a ti gondolataitokat is megismerni, a következő hónapok során, olyan nyitott alkalmak keretén belül, ahová szeretettel várlak, bármilyen háttered van a gyülekezeti életben. Ezekről a nyitott alkalmakról hamarosan konkrét részleteket is fogok írni.
Ha kérdésetek van, vagy a gondolatotokat, véleményeteket szeretnétek megosztani velem, írjatok nekem az oldalsó "Üzenet küldése" modul segítségével.
Isten áldjon benneteket!
Gyuri
"A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által."
